A leletről a Naturwissenschaften áprilisi számában jelenik meg tanulmány.

A Guidraco venator, vagyis a „szellemvadász” egy „rendezetlen” fogazatú pteroszaurusz volt, maradványai a kora kréta időszaki lelőhelyről, a csiufotangi (Jiufotang) formációból kerültek elő Liaoning tartományban.

Szárnyfesztávolsága elérte a 4-4,5 métert, s koponyáján valószínűleg a repülést segítő csonttaréjjal büszkélkedett. Vélhetően halakkal táplálkozott, erre engednek következtetni a koponya mellett talált, halcsigolya-darabkákat tartalmazó koprolitdarabkák (fosszilizálódott ürülék). Másrészt a harminc centiméteres csőre végén meredező 5 centiméteres, tűhegyes fogak kiválóan alkalmasak voltak a halfogásra.

„A »szellemvadász« nagy hasonlóságot mutat a Brazíliában feltárt Ludodactylus pteroszaurusszal” – hangsúlyozta Vang Hsziaolin (Wang Xiaolin), a fosszíliát felfedező kínai–brazil expedíció vezetője. Mint a paleontológus rámutatott, a kora kréta kori pteroszauruszok némelyike Ázsiából származhatott, majd később vándoroltak más térségekbe, például Brazíliába.

„A Guildraco előfordulási helye egybecseng ezzel a hipotézissel” – mutatott rá Alexander Kellner, a Rio de Janeiró-i Szövetségi Egyetem paleontológusa, a tanulmány társszerzője.

Vang Hsziaolin szerint elképzelhető, hogy a pteroszaurusz kénytelen volt elhagyni a csiufotangi formációt, nem bírván a versenyt a madarakkal, amelyek szintén hallal táplálkoztak.

A pteroszauruszok (Pterosauria) – „szárnyas gyík” – repülő őshüllők rendje volt, amelyek a késő triász kortól a kréta időszak végéig éltek. A pteroszauruszok voltak az első gerincesek, amelyek szert tettek a repülés képességére. A korai fajoknak hosszú, fogakkal teli állkapcsa volt és hosszú farka, a későbbi formák esetében a farok jelentősen megrövidült és voltak olyan fajok, amelyeknél a fogak is hiányoztak.

MTI / mno