Legalábbis ez a célja annak a sószobának, amit csütörtökön, egy nap leforgása alatt varázsoltak az ovi alagsorában, a szertárból. Kellett hozzá több mázsa sótömb Parajdról, borovi fenyő, egy lelkes vállalkozó és még több lelkes szülő támogatása, no meg egy ötletgazda Csernyák Györgyi tag-óvodavezető személyében.

Ebben a téli időszakban leginkább bent, a négy fal között töltik napjaikat a gyerekek, így viszont sokkal könnyebben kapják el egymástól a betegségeket. Márpedig a Kutyavári Oviban sokan vannak, a Szivárvány Óvoda átalakításának idejére onnan is befogadtak egy csoportot a tornaterembe, úgyhogy az épületben jelenleg 11 csoport működik, átlag 30-30 fővel. Csütörtök reggel halomban áll még az a több mázsa parajdi sótömb, amit a sószoba kialakításához használtak. „Nagyon sokan vagyunk, és nagyon elhúzódnak a betegségek”, mondja Csernyák Györgyi, tag-óvodavezető, amikor a miértről kérdezem. „Hallottam róla, hogy mennyire jó egészségügyi hatásai vannak a sószobáknak.” A parajdi só kivételes egészségmegőrző, gyógyító hatására úgy jöttek rá annak idején, hogy a parajdi sóbányában dolgozók sokkal egészségesebbek voltak, és tovább is éltek kortársaiknál. Azóta bebizonyosodott, hogy a száraz sóterápiának számtalan előnye van az egészségre, és így hatásosan veszi fel a küzdelmet nemcsak a náthával, a torok- vagy arcüreggyulladással, de például a ma már sajnos népbetegségnek számító asztmával is. Amikor aztán Csernyák Györgyi édesanyaként is megtapasztalhatta a sószoba áldásos egészségmegőrző hatását kisfia bölcsődéjében, Diósdon, megfogalmazódott benne az elhatározás, hogy óvodabeli gyermekei egészségéért is egy sószoba kialakításával tehet a legtöbbet. A szülők támogatták a projektet: egy vállalkozó, akinek tavaly ballagott el a gyereke, nagyobb összeggel járult hozzá a költségekhez, a fennmaradó részt pedig az alapítvány számlájára befolyó szülői támogatásokból fedezték. „Bizonyos tevékenységeket szervezünk majd a sószobába vagy az óvónénik segítségével, vagy a külön órák keretében, hiszen van angol, sakk is az oviban. 10 csoportunk van, minden csoportunkat két részre osztjuk, úgy, hogy mindenki eltölthessen akár heti többszöri alkalommal is 20-40 percet a sószobában, hogy gyógyulhasson”, teszi hozzá mosolyogva Csernyák Györgyi.

A Kutyavári Tagóvodában, ahhoz képest, hogy állami intézményről van szó, meglepően széles a szabadidős tevékenységi körök választéka: van itt a már említett angol és sakk mellett, hogy csak egy pár példát említsek, foci, ritmikus sportgimnasztika, természetjáró szakkör -, az ovi “zöld óvoda” lévén kiemelten nagy figyelmet fordít a természetismeretre és a környezetvédelmi nevelésre -, de például úszni is viszik a nagyobb gyermekeket heti egyszer. Éppen ezért, amikor megkérdezem, hogy milyen ötletek vannak még az tag-óvodavezető tarsolyában, a kérdésemet én magam sem gondolom komolyan, ő azonban nagyon is komolyan válaszol. Elmondja, hogy a hittan bevezetésén gondolkoznak, mert felmerült szülők részéről igény erre, másrészt majd ha tehetik, és kiürül a tornaterem jövőre, akkor újraindítják a többi külön foglalkozást is, amit korábban ott tartottak. Az ovi udvarának elülső részében mezítlábas tanösvényt alakítottak ki, ugyanilyet szeretnének hátulra is berendezni, az oldalsó részen pedig színesre festett autógumikat fognak újrahasznosítani. Jelenleg azonban a legnagyobb cél, hogy a sószobát bővíthessék, ugyanis a régebben szertárként használt 18m2–es helyiségnek a 60%-át tudták átalakíttatni az összegyűlt több mint 800.000 Ft-ból. Ahhoz, hogy az egész terem sószoba legyen, további félmillió Ft-ra van szüksége az ovinak.

Délutánra elfogynak a sótömbök az aulából, és másnap reggel már egy gyönyörűen berendezett sószoba vár. Amint belépünk a terembe, megcsapja az orrunkat a sós levegő átható illata. Miközben Csernyák Györgyi a színterápia különböző színeit kapcsolja végig, megnézem közelebbről is a pad mellett levő, őrölt parajdi kősóval feltöltött “somokozókat”, amikben a megszokott homokozós játékok várják a gyerekeket, hogy jövő héttől birtokba vegyék őket. Az jut eszembe, remélem, sok Csernyák Györgyihez hasonló gondolkodású (tag)óvoda vezető van, és sok olyan szülő, aki -, mint a Kutyavári Oviba járó gyerekek szülei is tették és teszik ezt – támogatják, támogatni tudják az ehhez hasonló fejlesztéseket. Ezekkel ugyanis nemcsak a gyerekek mentális, testi, lelki egészségéhez, neveléséhez járulnak hozzá, de ahhoz is, hogy elhiggyék, amiben pedig – tegyük a kezünket a szívünkre, – mi, felnőttek már nem igazán hiszünk, tudniillik, hogy “minden álmunk valóra válhat, ha megvan a bátorságunk ahhoz, hogy kövessük őket”. Egy biztos: a Kutyavári Oviban sem a bátorság, sem a valóra vált álmok nem számítanak hiánycikknek.

erdmost.hu